A testedzés és az étkezési zavarok kapcsolata 4. rész
SPORT & LIFESTYLE
A testedzés és az étkezési zavarok kapcsolata
4. rész
A testedzés és az étkezési zavarok összetett kapcsolatának bemutatása során, ebben a részben rátérek a testedzés és a diéta kapcsolatára, illetve a betegségtudat észlelésének hiányára, amely ismertetésére a legújabb hazai szakirodalmat is segítségül hívom, a meglévő források használata mellett. Aki képes elmagyarázni egyszerűen és érthetően az adott terület főbb jellemvonásait, az ott felmerülő krízishelyzeteket amellyekkel dolgozik, kijelenthetővé válik az a tény, hogy valójában érti és megérti azt, illetve ebből kifolyólag felelősségteljesen tud viszonyulni a saját területeihez.
Ahogy az angol mondás tartja, ha nem tudod elmagyarázni egyszerűen az adott területet amely foglalkoztat, valószínűleg nem érted igazán. Ugyanakkor nem kell ahhoz megtapasztalni valamit, hogy el lehessen magyarázni és megérteni, viszont birtokában kell lennie a megfelelő forrásoknak.
Célunk ezzel a cikksorozattal az, hogy segítsük a laikusokat és a szakembereket abban, hogy megértsék és felismerjék azt, hogy esetlegesen mivel állhatnak szemben. A sportban kifejezetten lehetnek olyan “veszélyeztetett” sportágak, ahol nagyobb lehet az esélye az evészavarok előfordulásának.
Íme néhány közülük a teljesség igénye nélkül: atlétika, esztétikai sportok (torna, ritmikus gimnasztika, fitnesz, testépítés-fitnesz, szinkronúszás, egyéb), ahol az alak és a testsúly viszonya szoros kapcsolatban áll a teljesítménnyel. Ám nemcsak a sportra lehetnek jellemzőek az evészavarok kialakulásai, hanem egyes művészeti (balett, tánc) vagy szépségipari (modell) ágazatok esetében is.
Negyedik rész. Étkezési zavarok. Testedzés. Betegségtudat hiánya.
Tehát ahogy az előző három részben ismertettem az étkezési zavarok közül a bulimia nervosa lehet a legészrevétlenebb, mert normal testsúllyal rendelkező emberekről beszélhetünk, illetve a legtöbb esetben nehéz ránézésre megmondani valakiről ennek tényét. Sok esetben az étkezései zavarral élő embereknek nincs betegségtudatuk, ettől annyira veszélyes egy ilyen helyzet számukra. Legtöbb esetben csak az tűnhet fel, ahogyan gondolkodnak az alakjukra és súlyukra vonatkozóan, amely egy alapos gyanúra adhat okot.
Kép: Forbes US https://www.forbes.com/sites/marybethgasman/2023/09/17/why-students-need-access-to-healthy-food/
“A bulimiások általában normális súlyúak, így akik nem élnek közös fedél alatt az érintett személlyel vagy nem figyelnek különösen egyes jelekre, azok előtt évekig is rejtve maradhat a betegség. Általában véve jellemző az evészavarosokra, hogy nem szívesen esznek együtt másokkal, kerülik az olyan alkalmakat, ahol erre mód nyílik. Sokszor diétára, rosszullétre vagy arra hivatkoznak, hogy már ettek, illetve hogy nem szeretik az adott ételt.
Azok a bulimiások, akik önhánytatással szabadulnak meg az elfogyasztott ételtől, már evés közben, de legkésőbb az evés végeztével meglátogatják valamelyik mellékhelységet. Azok, akik már régóta hánytatják magukat, könnyen képesek hányni, számukra ez nem igényel különösebb erőfeszítést. A hozzátartozók a hangokra és a szagokra figyelhetnek fel. Jellemző az is, hogy az étkezés alatt sok vizet isznak, hogy elfolyósítsák a táplálékot, így könnyebb legyen megszabadulniuk tőle. (…)
A bulimia későbbi életszakaszra jellemző mint az anorexia, bár az utóbbi években mindkét kórforma életkori előretolódását tapasztaljuk. Manapság a bulimia tizennégy-tizenöt éves korúaknál már megjelenhet, de sokan húszéves koruk felett válnak érintetté, a zavar pedig mélyen a felnőttkorba nyúlik. A krónikusság ugyanúgy jellemző rá, mint az anorexiára, sőt, a rejtettsége miatt még kevesebben kapnak kezelést.” (Forrás: Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása, 2015, Szakmai lektor: Prof. Dr. Túry Ferenc)
Mi az összefüggés?
Olykor spontán gyógyulás is előfordulhat, ám ez többnyire akkor jellemző ha rövidebb előzményekről beszélhetünk, főként enyhébb zavarokra jellemző.
Kihangosítanám, hogy ebben az esetben nagyon érdemes figyelni arra, hogy nem tünetváltás történt-e. Sok esetben egy bulimiás személy tünetváltása a túlzott testedzés, az addiktív viselkedését ezen a területen folytatja, sőt, sok esetben olyan foglalkozást is választ, ahol ezt az addikciót kamatoztatni tudja.
Ebben az esetben a testedzés kimaradása ugyanolyan szorongással jár, mint ahogyan a korábbi kompenzációs viselkedések és az evés ugyanolyan központi szerepet kap az életében, mint korábban és a pszichés deficitek ugyanúgy jelen vannak. (Forrás: Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása, 2015, Szakmai lektor: Prof. Dr. Túry Ferenc)
Vékony határok, észrevétlenek, ám empátiával mégis érzékelhetőek.
Tehát felmerülhet a kérdés, hogy ezek után hogyan lehet különbséget tenni egy rendszeresen diétázó, testmozgást végző ember és egy evészavaros ember között? A válasz pedig tulajdonképpen az, hogy ha nem élünk vele egy fedél alatt, akkor sehogyan sem. Ezek a folyamatok titokban zajlanak, ahogyan ezt három részen keresztül ismertettem, azonban nagyonis érzékelhetőek. Felmerülhet bennünk a gyanú, ha érzékeljük a figyelmeztető jeleket.
A diagnózis felállítása egyáltalán nem a mi felelősségünk, sem ítélkezni felettük, ám mégis a mi feladatunk, akik esetlegesen együtt dolgozunk velünk, hogy tudatában legyünk a figyelmeztető jeleknek. Felelősséget vállaljunk azért, ahogyan kommunikálunk velük és ahogyan ők kifelé kommunikálnak az adott sportágról abban az esetben, ha nincsen betegségtudatuk. Az edző szerepe többek között ezért is kulcsfontosságú, illetve a különböző területek együttműködése is. Azt ne felejtsük el azonban, hogy bizonyos területeken maga az edző is lehet étkezési zavaros, betegségtudat nélkül is, amely még több veszélyt rejthet önmagában. Hiszen követhetjük az általa kialakított evészavaros attitűdöket.
Lehetőleg ne manipuláljuk saját érdekünk mentén ezeket az embereket, hanem próbáljuk meg empatikusan megközelíteni az adott helyzetet és lehetőleg az adott sportág szerinti kommunikációt kifelé irányítsuk, fektessük le az erre vonatkozó szabályokat.
Attól még, hogy nem látja az adott illető saját evészavarát, mi kísérhetjük őt az eredményességében, ám nem a mi felelősségünk meggyógyítani. Az azonban ahogyan reagálunk az adott helyzetre már a saját felelősségünkké válik, vagy ahogyan nem reagálunk rá. Ez utóbbi több veszélyt is rejthet önmagában, amelyeknek okait kifejtettem ebben a négy részes cikksorozatban.
(12.5. A https://eptestlelek.com, https://eptestlelek.hu név szerzői jogi védelmet élvez, felhasználása a hivatkozás kivételével kizárólag a Szolgáltató írásos hozzájárulásával lehetséges.)
Felhasznált szakirodalom:
P.J. Cooper: Farkaséhség kézirat
P. J. Cooper: Bulimia nervosa. A Guide to Recovery.
Robinson Publishing, 1993.
Fordította: Dr. Túry Ferenc
Farkas Liza: Az éhes lélek gyógyítása
Kulcslyuk Kiadó, 2015.
Felelős vezető: Dr. Tóth Zoltán
Szakmai lektor: Prof. Dr. Túry Ferenc
