A testedzés és az étkezési zavarok kapcsolata 2. rész
SPORT & LIFESTYLE
A testedzés és az étkezési zavarok kapcsolata
2. rész
A testedzés és az étkezési zavarok összetett kapcsolatának bemutatása során fokozatosan térek ki az elsődleges kapcsolódási pontra, amely a diétázás ezt követően pedig a következő folytatásban a testedzésre. A falási rohamokkal küzdő emberek többsége diétázni is próbál, hogy csökkentse a testsúlyát a hízástól való félelem következtében, amely arra kényszeríti őket hogy csökkentsék az evés mennyiségét.
Három módja van a súlycsökkentésnek alapvetően, amelyek jellemzőek az emberek súlyvesztésre tett kísérleteire, amelyek közül mindhárom tipikusan jellemzőek a bulimiás emberek evési szokásaira.
Ezen a ponton hangosítanám ki azt a tényt, hogy mennyire komplex témáról is van szó, illetve az okát annak, hogy miért fontos ezzel tisztában lennie egy sportszakembernek vagy egy személyi edzőnek hosszú távon. Felismerni és különbséget tenni a két forgatókönyv között, amely segíti a megfelelő kommunikációt és helyzetkezelést is.
Második rész. A diétázás.
Amely megelőzi rendszerint a falásrohamok felléptét. Érthető ez az ördögi kör, hiszen a hízástól való félelem, arra kényszeríti az embereket hogy csökkentsék az evések mennyiségét. Három módszere van a súlycsökkentésnek, amelyek egyben tipikusan jellemzőek a bulimiás emberek evési szokásaira is:
1. Koplalás: hosszú időn át, semmit nem enni
2. Takarékosan enni: az evést kis kalóriamennyiségre korlátozni minden egyes nap
3. “Tiltott” ételek elkerülése: bizonyos típusú ételek elkerülése, amelyek “tiltottak” mivel hizlalóak, vagy azt tapasztalták hogy kiváltó oka a falási rohamoknak
„Mindhárom diétázási módszer tulajdonképpen serkenti a túlevést, s így a diétázás folyamata kibogozhatatlanul összekapcsolódik az evés fölötti kontroll elvesztésének epizódjaival. A diétázás az embereket sérülékenyebbé teszi a falási rohamokra, mert élettani és pszichológiai késztetést jelent az evésre. És amint korábban láttuk, amikor arról volt szó, hogy mi válthat ki falásrohamot, azokban, akiknek „tiltott ételeik” vannak, a saját maguk által felállított szabályok megszegése és ezeknek az ételeknek az elfogyasztása gyakran falási rohamot provokál.” (Forrás: P. J. Cooper: Bulimia nervosa. A Guide to Recovery, Robinson Publishing, 1993. Fordította: Dr. Túry Ferenc, 1994.)
Kép: Northwest Family Clinics https://www.northwestfamilyclinics.com/blog/12-best-foods
A túlevés ellensúlyozása az étkezési zavaroknál egy diéta során
A diéta megszegése miatt fellépő szorongás és a hízástól való félelem következtében a bulimiás ember a túlevést önhánytatással fogja ellensúlyozni, amelyet egyedül és titokban fog csinálni. Ennek a titoknak a megtartása pedig különös ravaszságot és játszmák sorát indít el. A hányás folyamata serkenti a túlevést. Idővel a túlevések száma növekedhet és a diéta sikertelenségéhez vezethetnek, amely az ismételt kontrollvesztettség érzéséhez vezetnek.
“Néhányan, akik nehezen tudnak hányni, további anyagokat szednek be, hogy „kémiailag” keltsenek hányingert. Sós vizet, vagy alkalmanként házi vegyszereket isznak, mint pl. sampont, mások pedig ipekakuána-szirupot. Mindezek a praktikák veszélyesek és különböző mérgező hatással járhatnak.” (Forrás: P. J. Cooper: Bulimia nervosa. A Guide to Recovery, Robinson Publishing, 1993. Fordította: Dr. Túry Ferenc, 1994.)
Ilyen „praktika” lehet a hashajtók és a vízhajtók használata. Sokszor minden ötödik bulimiás a falási rohamait hashajtókkal ellensúlyozza, abban a szentül meggyőződött hitben, hogy a hashajtó majd csökkenteni fogja a táplálék felszívódását. Ez a hit azonban téves, mivel a hashajtók a bél alsóbb szakaszán hatnak, míg az elfogyasztott táplálékban lévő kalóriák az emésztőrendszer felsőbb részén szívódnak fel. Ez a tévedés pedig nagy árat eredményez, hiszen a szervezet egyre jobban hozzászokik az alkalmazásához, nem is ott hat ahol elvárt lenne, így egyre nagyobb adagok bevitele válik szükségessé a „hatás eléréséhez” , néhányan a normál adag százszorosát is képesek bevinni. Másik szövődménye ennek a folyamatnak, hogy a szervezet folyadék-visszatartással reagál minderre, amely ödémákat vált ki, úgymint szem körüli duzzanatok, általános puffadás.
Többen pedig vízhajtókat alkalmaznak a súlycsökkenés eléréséhez hashajtók alkalmazása helyett vagy éppen mellett. A vízhajtók azonban a testsúlyt nem befolyásolják csak a folyadékvesztésnek köszönhető a kis hatás elérése. Ez a „súlyvesztés” azonban a visszájára fordul, amikor a vízvesztésre adott válaszként folyadékot fogyasztanak.
Egyéb kompenzálási módszerek. A túlzott testgyakorlatok.
A bulimiás emberekben fokozott a vágy arra vonatkozóan, hogy a túlevésüket és a súlyukat csökkentsék. Ennek érdekében pedig szó szerint bármire képesek, hogy fenntartsák. Például vannak, akik túlzott testgyakorlatokat folytatnak ennek érdekében. A bulimiások esetében a testsúllyal és alakkal való foglalkozás hatalmas egyben különös jelentőséggel bírnak. Önértékelésük minden esetben attól függ, hogy milyennek érzik testsúlyukat és alakjukat, kevés olyan más dolog számít esetükben, amely növelhetné önértékelésüket. Ezáltal a diétázás nagyon logikusan következik ezekből a hidelmekből egyben érthető miért vélnek szükségesnek extrém “praktikákat” alkalmazni, amennyiben túlevés következik be.
“A bulimiás embereknek rendszerint testképzavaruk van. Ennek két formája ismert. Először is általában erősen elégedetlenek testük alakjával. Tipikus esetben testük bizonyos részeit (pl. a hasukat, feneküket, csípőjüket) túl kövérnek érzik. Ez gyakran nagy feszültséget okoz és még intenzívebb diétára sarkallja a szenvedőt. Másodszor, hajlamosak túlbecsülni aktuális méretüket, azaz testüket nagyobbnak látják, mint amilyenek ténylegesen. Ennek csúcsa az, hogy irreálisan kicsi „ideális” méretet állapítanak meg maguknak.”
Hogyan hat az életükre?
A bulimia következőképpen befolyásolja az emberek életét. Hatással van mind az emberek pszichológiai jóllétére, mind pedig a társas életére. A szorongás és a depresszió tünetei napi szintűek, amelynek következtében a társas élet megnehezülhet. A szorongás tünetei bulimiás emberek esetében a következőképp alakulnak: aggódás, görcsös fájdalmak, ideges feszültség, szorongást keltő helyzetek aktív elkerülése, szorongás szociális interakciók során, emberekkel való találkozás során, pánikrohamok.
“Így az aggódás főleg az ételre, evésre, alakra és súlyra koncentrálódik; továbbá azokra a helyzetekre, melyekben szorongóvá válnak, s melyeket el is kerülnek, ezek pedig azok, ahol ételek vannak, vagy ahol különösen kövérnek érzik magukat. Ezek a szorongástünetek csak ritkán igényelnek az evési problémáktól elkülönített kezelést. Ha tehát az evészavar ellenőrzés alá kerül, a szorongás spontán csökkenése várható.”
A bulimia okai a tudomány mai állása szerint még nem feltártak teljesen, elég szerény tudás áll rendelkezésünkre. Azonban világossá vált annak ténye hogy a zavar testi, pszichológiai, társadalmi tényezők kölcsönhatásainak eredménye. Lehetséges, hogy az evészavarok iránti hajlam részben örökletes, egyes családokban halmozódnak, viszont részben kialakulása környezeti tényezőkön múlhat. A bulimiások egyharmadában a zavar anorexia nervosa, kóros epizódjai után jelentkezik. Néhány esetben pedig úgy tűnik, hogy az evészavar kialakulása gyermekkori traumákhoz és szexuális visszaélésekhez köthetőek. Társadalmi tényezőként pedig a divatipar tökéletességre való törekvései, a divatdiéták, csodaszerek is állhatnak. Azonban egyik indok sem jelenthető ki teljes mértékben minden egyes betegre.
A bulimia nervosa és az anorexia nervosa kapcsolata
„Sok-sok éve felismerték már, hogy az evés zavarainak természete lényegében pszichológiai. Ezek legismertebbike az anorexia (pontosabb orvosi nevén: anorexia nervosa). Ebben a zavarban szenvedő betegnek a leírása nagyon régen született, 1694-ben Richard Morton angol orvos tette közzé. (...) 1874-ben Sir William Gull, Viktória királynő orvosa nevezte így a zavart. Hosszú ideje széles körű egyetértés van arról, hogy mik az anorexia legfőbb jellegzetességei. Az 1970-es évek vége felé beszámolók kezdtek felbukkanni egy új evészavarról, melyben a fő zavar a kontrollálatlan túlevés volt. Az ebben a zavarban szenvedő emberek a leírások szerint erősen hasonlítottak az anorexiásokra, kivéve azt, hogy testsúlyuk általában normális volt.
Ennek az újonnan felismert zavarnak számos nevet adtak (ilyen pl. a „bulimarexia” és a „diétázási káosz szindróma”), de két fogalmat fogadtak el a legszélesebb körben, ez a „bulimia” (az USA-ban használták ezt) és a „bulimia nervosa”. Ez utóbbi fogalmat Russell professzor vezette be forradalmi hatású cikkében, melyet 1979-ben közölt a Psychological Medicine nevű pszichiátriai folyóiratban.”
(12.5. A https://eptestlelek.com, https://eptestlelek.hu név szerzői jogi védelmet élvez, felhasználása a hivatkozás kivételével kizárólag a Szolgáltató írásos hozzájárulásával lehetséges.)
(Forrás: P. J. Cooper: Bulimia nervosa. A Guide to Recovery, Robinson Publishing, 1993. Fordította: Dr. Túry Ferenc, 1994.)
