Horváth Andrea

 

Az internet és a kiskorúak viszonya

 

 

Visszatekintő a 2009-es szakdolgozatomra és a megírt, lehetséges forgatókönyvekre

 

A felelősség a mai napig (2025.) nehezen megfogható, érdemes tudatosan használni az internetet és úgy posztolni, hogy végig gondoljuk annak hatásait a kiskorúakra, illetve a fiatal felnőttekre. Tanulságos és elgondolkodtató visszaolvasni írásom, még úgyis, hogy informatikai analitikusként a legújabb technológiák közelében vagyok nap, mint nap. Látni a jóslatok beteljesülését még úgyis, hogy a saját magam nevében elmondhatom magas szinten, tudatosan használva és alakítva az információs társadalom online színterét vagyok jelen az informatikai térben. Jelenleg is megfigyelve a hazai posztokat és azok hátterét (chat GPT, AI) nyíltan megnyilvánulva, alakítva a teret és tisztázva a fogalmi zavarokat (influencer vs szakember).

 

 

Az internetet nehéz lenne korlátozni, a mi felelősségünk mit teszünk ki

 

Az internet korlátozása ezen a téren azért válik nehézkessé, mivel nem ismer sem teret, sem időt. A való életben fizikai, térbeli, vagy időbeli korlátozások szabnak határt annak, hogy olyan dolgokat ne láthassanak kiskorú gyermekek, amelyek felnőtt tartalommal bírnak. A szexuális tartalommal bíró újságokat például az amerikai törvények szerint arra kijelölt helyen különítik el egy általános boltban, ráadásul különböző táblákkal is jelölniük kell azt, hogy éppen mi fogadja a látogatót. A televízióban az időbeliséghez kötik mindezt, ugyanis a késő esti órákra időzítik az ilyen tartalommal bíró műsorokat. Azokat a filmeket, amelyeket a televízió sugároz, különböző korhatárhoz kötött jelzéssel látják el arra vonatkozóan, hogy éppen melyik korhatár nézheti meg az adott filmet. (Forrás: Bayer Judit: A háló szabadsága, Új Mandátum Könyvkiadó, Bp., 2005, 28.o.) Az sem elhanyagolható, hogy szétválasszuk a kisebb korosztályt a majdnem felnőtt tizenéves korosztálytól, és ez alapján is szelektáljuk az információkat, mert ami egy óvodásra káros lehet, az egy tizenévesre már nem biztos. (Forrás: Horváth Andrea: A média hatása a társadalomra - Az információs társadalom, 2009, SZTE, Szakdogozat)

 

Mindezt az interneten rendkívül nehéz lenne megvalósítani, mivel globális szintű szabályokat kellene alkotni, ellentétben az adott ország médiumaival, amelyet saját médiatövényei szabályoznak. A hálón is lehetne ehhez hasonló szabályokat, sávokat alkalmazni, csak nem biztos, hogy a különböző nemzetek közti gyermeknevelési módszerek megegyeznek (engedékenyebb szülők stb.). Az internet a felnőttek számára hozzáférhető információkról szól, emiatt is nehéz lekorlátozni úgy, mint ahogy az elektronikus médiában ezt teszik. A médiatörvény Magyarországon nem terjed ki az internetre, ellentétben Németországgal, ahol igenis kiterjesztették ezt a hálózatra is. Két lehetőség lenne az internet korlátozására: vagy a tartalmat vagy a felhasználót azonosítják be. (Forrás: Bayer Judit: A háló szabadsága, Új Mandátum Könyvkiadó, Bp., 2005, 28.o.)

 

Ez utóbbi felveti azt az elgondolást, hogy amennyiben a felhasználót azonosítják be, akkor ismét a korlátlan szabadság útjába állhat az, hogy az egyén megfigyeltként érezheti magát. Így aztán az tűnhet legjobb megoldásnak, ha mi magunk készítjük fel gyermekünket a jó döntések meghozatalára, ugyanis ha a gyermek nem keresi konkrétan az adott káros tartalommal bíró portált, akkor nem valószínű, hogy rátalál. (Forrás: Horváth Andrea: A média hatása a társadalomra - Az információs társadalom, 2009, SZTE, Szakdogozat)

 

Kép: Netflix

 

A káros tartalmak kapcsán előtérbe kerül az a kérdés, hogy ki tehető felelőssé annak közléséért?

 

Az Egyesült Államokban és az Európai Unióban is elfogadott szabályként tekintenek arra, hogy a szolgáltató olyan szerepet tölt be, mint egy könyv terjesztésénél a könyvárus. A klasszikus értelemben vett szerkesztői feldatok is átértékelődtek az internet kapcsán, mert ellentétben a nyomtatott sajtóval – ahol a szerkesztőség felügyeli a kiadott tartalmakat -, itt nem tehető felelőssé a szolgáltató, mivel ő csak a tárhelyet biztosítja, és nem felügyeli a kívülálló személyek által feltöltött információkat, anyagokat, mint ahogy a könyvárus sem olvassa el az összes könyvét, amit árul.

 

Ez alól kivételt képeznek azon oldalak, ahol moderátorok felügyelik azt, hogy ki lép be és mit közöl az adott oldalon – ebben az esetben azt is szűrhetik adott esetben, hogy kiskorú lép-e be. Vannak olyan felnőtteknek szóló oldalak is ahol például fizetni kell ahhoz, hogy beléphessen az adott felhasználó, és ebben az esetben egyértelműen csak az lép majd fel, akit beazonosítottak valamilyen szinten (azért ez sem tökéletes megoldás), de ezt főleg a profit érdekében teszik, és nem a kiskorúak védelmében. Az a probléma is kérdéses, hogy olyan esetben, amikor egy harmadik személy közzé tesz egy káros tartalommal bíró adatot vagy írást egy portálon, akkor ki perelhető azért a tartalomért? (Forrás: Horváth Andrea: A média hatása a társadalomra - Az információs társadalom, 2009, SZTE, Szakdogozat)

 

Bebizonyosodott, hogy a szolgáltató nem perelhető be emiatt, mert a könyvárusok védelme érvényes rájuk, miszerint nem köteles tudni arról, hogy milyen tartalommal bír az adott portál, mivel nincs is oka arra, hogy megismerje, mert ő csak egy szolgáltatást ad el, annak tartalmáért nem felelős. (Forrás: Bayer Judit: A háló szabadsága, Új Mandátum Könyvkiadó, Bp., 2005, 147.o.)

 

 

A felelősség, tehát valóban ránk hárul

 

Nem maradt tehát más választásunk, mint a pedagógiai úton és az otthoni neveltetés által biztosított normák biztosítása a gyermekek védelmében. Az internet szabályozása közel 25 éves vitára vezethető vissza. A szabadság szellemiségében engedték ki a szellemet a palackból a 2000-es években és már akkor érdekes jogvitákat eredményezett ennek a folyamatnak a megvalósítása.

 

 

Forrás:

Horváth Andrea: A média hatása a társadalomra - Az információs társadalom, Az internet és a kiskorúak viszonya, 2009, SZTE, Szakdogozat

Bayer Judit: A háló szabadsága, Új Mandátum Könyvkiadó, Bp., 2005.